Nem háború volt, vagy földrengés, mégis a világon mindenütt címlap sztori lett, mikor az AOL (a világ legnagyobb Internet szolgáltatója) 165 milliárd dollárét megvette a Time-Warner nevű médiaóriást (Time magazin, Warner-fIlmstúdió, CNN, HBO, lemez- és könyvkiadó meg minden egyéb konglomerátumát.) Mikor először hallottam a hírt, fordítva értettem, mert úgy lett volna logikus: a média-óriás vett magának egy kiegészítést. Mert akkora meglepetés volt, hogy a pár éve még lefitymált Internet-cég csak úgy kifizeti ezt a mamutot. De ennél is fontosabb, hogy ezzel a deal-lel új korszak kezdődik: az Internet a hagyományos média piac vezetőjeként pillanatokon belül mindent a saját képére fog formálni. Én meg még csak ott tartok, hogy lógok a Hálón és élvezem a játék lehetőségeit. 

Játék és függőség

És a piac is pörög, valami olyan hullámban érkezett az e-commerce hogy minden fenntartást, bénáskodást, divat-ellenkezést elsöpört. Pl. azt a félelmet is, hogy ki ha kiadod a hitelkártyád számát akkor a rosszemberek lenyúlják a pénzed... Pedig ma még bizony lenyúlhatják. Lényeg az, hogy az interentes cégek tőzsdeárfolyama több száz százalékot ment felfelé. Igaz, labilis ez a magasság, az árak máris zuhannak - de akkor is…

Zárójel: az Internettel persze új osztálykülönbségek születtek: egyre jobban elválik egymástól az, akinek van (számítógépe, angol tudása, hozzáférési lehetősége) és az, akiknek nincs (és fogalma sincs arról, mi az?). A két csoport anyagi-szellemi státusa, életformája egyre jobban széttart: akiknek nincs - leszakadnak, előbb csak ezt-azt nem tudnak, aztán gettóba záródnak. Persze akinek van, az is irigykedhet, mertvannak munkahelyek (pl. egyetemek) ahol az Internet ingyenes szolgáltatás, fél napot bányászkodhatsz, míg ha otthon, akkor minden letöltés - néhány perc - a zsebedre megy, és ha hosszabb, beleizzadsz. És persze vannak akiknek gyors vonala van (ISDN vagy kábel), azoknál zutty és máris ott van a meghívott cím, nem kell várni a letöltéssel, - amíg megjelenik a szöveg-kép az ernyőn - de hát az ilyen vonal egy kis vagyon, már a belépés és felszerelkezés is az, hát még a bérleti díj, plusz Internet hozzáférés, plusz telefonszámla. Szóval osztálylépcső itt is van. 

Mellesleg, amikor nyáron azon erősködtem, hogy kis parasztházamba bevezessék a csatlakozást, azt hittem magányos harcosként bolyongok az őserdőben. Aztán, a fűszeresnél kis morgolódásnak lettem tanúja: néhány fiatal azon zsörtölődött, hogy nem tudnak távmunkára átállni, mert a helyi - telepített rádió-telefon - nem viszi az Internetet. A beszélgetésbe mások is bekapcsolódtak. Mondjam, hogy parasztlázadás lett az Internetért? - túlzás lenne, de én marha még azt gondoltam, hogy ott, az isten háta mögött, azt se tudják mi az a Háló. Kisült, hogy jobban, mint én, mert ők abból élnek. Ezt hozta az ezredvég, ilyen robbanásszerűen lett része életünknek a Háló. (A Matáv-helyzet persze ott lenn – ezen a téren - nem változott...)

A kultúráról beszélek: mit hozott az Internet-korszak? A guruk attól tartanak, hogy a Háló miatt leszokunk az könyvekről, egyáltalán az elidőző az olvasásról. Egyelőre azt látom, hogy egyre több olvasni való gyűlik papírjaimon, persze könyvtárakban még nincsenek, megrendelem őket - e-commerce - sok pénz, de legalább tudom, mi van a világban. Könyvet nem képernyőn olvas az ember, a kettő valahogy kiegészíti egymást. (Ennek van kényelmetlen oldala is: szakdolgozatok irodalomjegyzéke olykor a Hálóról leszívott - persze nem olvasott, csak felsorolt - „anyag”, a prof. meg csak kapkodja a fejét, de nincs ember aki meg tudná állapítani, a jelölt melyiket nézte át és melyiket másolta kia Webről.) 

A könyvkínálat robbant, de az elérhetőrecenziók, vitacikkek tömege segít kiválasztani azt, amit érdemes, vagy el kell olvasni. Potenciálisan többet tudhatunk, olykor, olyik többet is olvas - tendenciájában azonban csökken az olvasás. (A könyvpiac bővülése nem mond ennek ellent: a könyv még sokáig a legolcsóbb lakberendezési tárgy…) De álljon meg a menet, az Internetet is olvasni kell! Legfeljebb arról lehet szó, hogy átalakulnak az olvasási szokások. Nehogy már olyasmiért vádoljuk az Internetet, amit nem is csinált! 

Akár hogy is, átalakul a kultúra: óhatatlanul több dimenzióban látjuk a dolgokat, egy pillanat alatt áttekinthetjük egy-egy új tézis színét és fonákját, a különböző nemzeti kultúrák reakcióit, - ami azért visszahat ítéletalkotásunkra is. Így pl. „polifon” módon kezdünk gondolkozni, toleránsabbak vagyunk a sokféleséggel szemben, legalább is nem csodálkozunk a „mik vannak” jelenségein: megszokjuk. Közben az Internetben megtestesülő tudásanyag és az általa biztosított hozzáférési lehetőség hihetetlen mértékben gyorsítja meg a kulcsinformációk megszerzését. És – ilyen paradox korban élünk – ugyanakkor, hihetetlen mértékben nehezül meg a használható információ megszerzése: egyre újabb kereső-gépeket kell kitalálni, hogy az adatszemét-hegyek alatt megtalálják nekem azt, amire szükségem van. 

Új gazdaság-típus

Első lépés: rajta kell lenni a Hálón. Aki nincs rajta – nem létezik. Először csak egy pár kockafejű cég írta ki logo-jára a www. címet, ma már az a furcsa, aki nem ezt teszi: Ahogy nézem a világcégeket, előbb csak szlogen volt, ma már napi gyakorlat az e-commerce térhódítása: aki ma nincs ott, megnézheti magát. 

A gazdaság elmélete és gyakorlata is alakul. Itt van mindjárt a tudás-árú paradigmája, miszerint, mennél többen használnak egy tudás-árút, az a valami annál többet ér. A kávédarálóra ez nem igaz: amikor még csak pár darab volt belőle drága volt - sokat ért - ahogy tömeg cikk lett belőle csökkent az értéke. Agyonstrapált példa a Windows operációs program: mennél többen használják, annál többet ér, mert sztenderd lett, mert továbbfejlesztése minimális költséggel jár. Az Internet úgy kerül a képbe, hogy a tudás-csere, tudásgenerálás eddig leggyorsabb változatát hozta létre, önfenntartó rendszer, ami abból él, hogy van tudni való információ. Ha kell a leggyorsabb infót kaphatod, ha kell lexikonként tudod használni. (Azt vettem észre, hogy archív anyagom, karton-rendszerem nagy részét már nem használom: gyorsabb, pontosabb az Internet - persze ma még a történeti adatokban alig tud valamit, de azért már az is alakul.) 

Az új érának keményebb versenyszabályai alakulnak ki: az Internet korszak hozta a winner takes all (minden a nyertesé) mentalitást: Azt mindenki tudja, hogy mi az amazon.com, de kit érdekel, hogy ezen a piacon ki a harmadik, vagy negyedik? (És ez a „mindenki tudja”, évi 50-60%-os piacnövekedést jelent, ami nem semmi...) Korábban a helyezetteknek is volt súlya, sőt valamikor még volt értelme annak a szlogennek is, hogy a részvétel a fontos (a versenyben). Az Internet korszakban elsőnek kell lenni, vagy ki lehet szállni. Persze eltúlzom a dolgot, mert olykor a lista aljáról is fel lehet törni a csúcsra, s fordítva egy pillanat alatt le lehet zuhanni akár a nyerő pozícióból is. De ez a szabály dolgozott az AOL-Time Warner fúziójában is: az utóbbi már vagy 18 milliárdos adósságot halmozott fel, s mivel nem talált Internet-partnert veszélybe került: kifelé állt a rúdja az első helyezésből. 

Aztán: valamikor egy részvény vonzerejét az osztalék adta, ma már ez a szempont háttérbe szorul, - nagyobb vonzereje van annak, ha a részvényárfolyam repül. És azért (is) repül, mert a Háló minőségileg több játékosnak nyitott teret, így a felfelé való elmozdulás is gyorsabb-nagyobb, - ld. az Internet cégek gyors karrierjét - igaz, a bukás is hirtelen jön. (Épp a karácsonyi őrjöngés szelektálta az on-line kereskedőket: a sok cég nem bírta a rohamot és lekukkant, a nagyobbak pedig felvásárolták őket.) 

A pénzügyi szféra is átalakul: az e-broker kiszorítja a befektetési cégeket, a virtuális a valós közvetítőt. Az Hálón való bankolás már nálunk is kezd hódítani, egyelőre pénzt hoz a bankoknak – legalábbis megtakarítást. Egy idő után azonban lesz itt még sírás is: az e-broking eleszi a hagyományos bankok kenyerét. Tudom, a Háló nem önmagában teszi ezt, de nélküle nem fordult volna ekkorát a piaci magatartás.

Eddig azt mondták az okosok, hogy az Internet-cég milliárdos tőzsde-értékelése másfajta pénzben mérődik, mint amivel a normális piac dolgozik. (A milliárdos e-cégek csak lufik, egymás után ki fognak pukkadni…) E mostani fúzióval összemérődött a kétféle pénzegység, kiderült, hogy az Internet dollár alig valamivel kevesebbet ér, mint a valódi. (Egy valós piaci Time/Warner dollár 0.75 – idáig csak virtuálisnak tartott - AOL-dollárt ér.) És bár a kisebbek mennek tönkre, meg az új óriás részvényára is esik, - a vita eldőlt. 

Cápák és halak a Hálóban

Az újságpiac is átalakulhat, az AOL társtulajdonosa – Bertelsmann – már ki is lépett a társulásból, nyilván létre fog jönni egy ellen-kartell (Microsoft-NBC, - vagy akármi más), és sok-sok kis újságnak nyílik tere az interaktív médiagyártás lehetőségével. Közben a nyomtatott és egyéb hírpiac arányai egyre gyorsuló ütemben változnak, az előbbi rovására.

De vannak itt veszélyek is. A Nemzetközi Újságíró Szövetség már aggodalmát fejezte ki, úgy látja, hogy ez a mamut veszélyezteti a vélemények sokféleségének megjelenését. Mások sötétebb jövőképet festenek. Mivel további konszolidációk állnak a küszöbön, a világháló működése néhány kézben fog összpontosulni. És egyszer csak ez a ma még játékos és anarchista médium kontrolálható lesz. Pedig az Internet charme-ja többek közt abban áll, hogy majdnem bármi szerepelhet benne/rajta, nincs egyetlen központja, nincs állami cenzúrája, felügyelete – legfeljebb bizonyos terrorista, pornó, vagy rasszista megnyilvánulások ellen lépnek fel. Ha viszont tovább konszolidálódik a piac, akkor nemcsak az áttekintés, de a kontrol is lehetséges lesz, állami vagy kvázi-állami, netán multi-felügyelet. Visszakeresési lehetőségtől, ellenőrzéstől mondjuk az e-mailed olvasásán át egészen addig, hogy pontosabban lehet tudni mit csinálsz, mit gondolsz, miről csevegsz bizalmasan, kivel. A különféle adatbázisok (és ezek fehér, szürke és fekete piaca), a hitelkártya, a mobil-telefon (hívásrészletezés!) már eddig is a magánszféra leképezésének eszközeként (is) funkcionált. Most feltárul egy még teljesebb átvilágítási lehetőség, a jónép beleette magát az Internetbe, e-mail-be – és úgy nyilvánul meg a Hálón, mint a szabadság birodalmában. De mi lesz, ha mindez valamilyen ellenőr számára is olvasható lesz? Nem mondom, hogy ez a jövő, meg hogy demokratikus államokban már lenne olyan hatóság, ami ezt akarná, - de objektíve, meg lesz a lehetőség, hogy bárkit, bármikor át lehessen világítani. Ennek is van már irodalma: Reg Whitaker The End of Privacy (A magánélet vége) c. 1999-es könyve pl. realitásként kezeli a „teljes felügyelet” lehetőségét – pedig még nem is tudhatott az Internet konszolidációjáról. 

Ezek rémhírek, az Internet ma már majd 100 millió ember fóruma – a nagy számok törvénye miatt szinte lehetetlen „felügyelni. A védelem a demokratikus intézmények kódexének kiegészítése lesz, - ami viszont késni fog, mert az üzlet nyomulása mindig gyorsabb. Többet lehet remélni a technológiai robbanástól: a most kialakuló monopóliumot máris fenyegetik mások és újabbak, - nem igen fog kialakulni tökéletes kontroll-lehetőség.

De a kérdésekből az a bizonytalanság olvasható ki, hogy mindenki sejti: valami mélyebb változás közeledik: a „ki, kinek mondja meg hogy mi legyen” – úgy tűnik – átalakul: az Internet nem a hagyományos média szabályait követi, hanem fordítva, a médiának – és a szórakoztatóiparnak - kell az Internet lépéstempóját felvenni. Az AOL jóval az egyesség előtt meghirdette már a PC utáni korszakot, technológiáját abba az irányba építette tovább, amikor az Internet már nemcsak számítógépről érhető el – ami azt jelenti, hogy ma még fel se tudjuk mérni, hogy ezzel az új technikai lehetőséggel milyen média-struktúrákat fog kialakítani. De azt lehet sejteni, hogy perceken belül sok minden át fog íródni. Egy rövid időre. Mert haholnap belép a mobil-satelite hálózat Internet szolgáltatása, - ismét át fogják írni a médiapiacot. 

„Forradalom? Milyen forradalom?” – kérdezte pár hete a Financial Times az Internet-re célozva. És tényleg, akkor úgy látszott, alig változott valami, legfeljebb néhányan rászoktak, hogy pizzájukat ilyen bonyodalmas módon rendeljék. Ma viszont már kezd látszani, hogy benne vagyunk a forradalomban – vagy a forgószél szemében.