ALMÁSI Miklós:
Pályámat aspiránsként
kezdtem (témavezetőm: Lukács György). Kezdetben a drámai műfaj esztétikája
és társadalomtörténete érdekelt, ennek a törekvésemnek eredménye a Maszk
és tükör, A drámafejlődés útjain c. kötetem. Később filozófia és a szociológia
határterületének témái vonzottak, elsősorban a társadalmi élet megtévesztő
látszatai és ezek ontológiai szerkezete. (A látszat valósága, - ez a munkám
Amerikában is megjelent, The Philosophy of Appearences).
1957-58-ban
az ELTE Esztétika Tanszékén dolgoztam, ahonnan 1958-ban, politikai okokból
eltávolítottak. Később, 1978-ban visszakerültem, ugyanerre a tanszékre
tanszékvezető egyetemi tanárnak. (1997-ig) Itt alapítottam - kollégáimmal
- a Kommunikáció Szakot (ELTE Media Centert, 1992-ben). Itteni munkáim
közül kiemelném Csehov művészetét összefoglaló monográfiám, (Mi lesz velünk,
Anton Pavlovics, Magvető) valamint oktatói munkám összefoglalását, az Anti-esztétika
(Séták a művészetfilozófiákban) c. könyvem.
Újabban a modern
gazdaságfejlődés hermeneutikája foglalkoztat: milyen filozófiai, szociológiai
kérdéseket vet fel az ipari társadalom és gazdaságstruktúra az ezredfordulón.
E témákkal foglalkozik Léghajó Manhattan felett, (1992) és Napóra a Times
Square-en, a pénz forradalma az ezredfordulón c. könyvem. A globalizált
világról szóló könyvem, Üveggolyók címmel jelent meg (Helikon, 1998) Kis
Hegl könyv c. munkám sajtó alatt. Két alkalommal voltam hosszabb ösztöndíjjal
az Egyesült Államokban kutatásokat végezni ill. előadásokat tartani. Elméleti
munkáim mellett színház- és filmkritikusi tevékenységet folytatok.
1987-ben választottak
az Akadémia levelező tagjává, 1993 óta vagyok az MTA r. tagja. Munkásságom
kétszer ismerték el József Attila díjjal. 2004-ben Széchenyi díjat kaptam.
|
|